Márton napi kiruccanás a Duna-völgyébe (2022.11.11-12.)

Egy régi, mára méltatlanul elfeledett klubprogram éledt újjá az idén. Tours-i Szent-Márton napja mind Magyarországon, mind Franciaországban hagyományos tiszteletnek örvend. Nem véletlen tehát, hogy sok évvel ezelőtt a CACH-ban is ünnepeltük ezt az eseményt. Libasült és újbor, talán ez a két legismertebb “kelléke” egy Márton-napnak. Előbbi magyarázata, hogy a legendárium szerint Szent Márton úgy próbálta elkerülni püspökké való megválasztását, hogy elrejtőzött egy libaólban, azonban a libák gágogásukkal elárulták. Utóbbi pedig a mezőgazdasági munkák év végi befejezésével, illetve a közelgő adventtel hozható kapcsolatba.

November közepe lévén nagy volt az esély az évszakhoz illő zord időjárásra, így nem is volt kitétel a féltett klasszikus Citroenekkel való részvétel. Szerencsénkre azonban egy rövid szombat reggeli szemerkéléstől eltekintve kellemes napos őszi időben találkozhattunk. A Szekszárd közelében elhelyezkedő a Takler kúria minden szempontból ideális helyszínnek bizonyult a Márton napi autós gasztrotúránkhoz. Megérkezésünk után az út fáradalmait a minden igényt kielégítő wellness részlegben regenerálhattuk. Este azután 16 főre terített ünnepi asztal várta a csapatunkat, melyről nem hiányozhatott a ropogós libasült és a palackozóból épphogy csak megérkezett újbor sem.

Az éjszakába nyúló beszélgetés után jól esett másnap reggel a frissítő wellness és a bőséges villásreggeli, mely után a környező borvidék szőlőskertjeinek kacskaringós, dimbes-dombos útjainak bejárására indultunk. A festői szépségű Szálkai-tó mellett elhaladva Mőcsényen keresztül értük el Grábóc szerb ortodox monostorát, ahol templom ódon falai közt élhettük meg az ünnep spirituális tartalmát.

A lelki feltöltődés után újabb autós szakasz következett. Ezúttal a megyeszékhelyre Szekszárdra gurultunk, ahol a Petrits család mézeskalács és gyertyaöntő manufaktúráját látogattuk meg. Itt miután magától Petrits Szilvesztertől “kitanultuk” a mesterséget, magunk is megpróbálkozhattunk a mézeskalács díszítéssel. Sajti Gabi jóvoltából ráadásul hozott anyagból dolgozhattunk, így nem telt az idő a bonyolult és sokunk számára ismeretlen formák (szívecske, huszár, stb.) pingálásával, hanem a jól ismert és így sokkal inkább kézreálló 2CV alakú mézeskalácsokra rajzolhattunk.

Az önfeledt kézműveskedésnek csak az vetett véget, hogy még előttünk állt a Dunán való átkelés. Szikrázó napsütésben gurultunk át az M9-es hídján a túlpartra, ahol az érsekcsanádi rév csárda várt bennünket. Itt Tinusz Gábor jóvoltából a bajai halászlé készítésébe pillanthattunk bele, majd a bográcsból kimert gőzölgő halászlé mellett a tőlünk pár méterre a szikrázó napsütésben, hömpölygő folyamot szemlélve foglalhattuk össze a CACH idei, Márton-napi gasztrotúrájának tapasztalatait.

Sajnos november közepe lévén a nap már kora délután nyugodni készül, így ebéd után búcsút kellett vennünk egymástól, hiszen mindenkire bőven 100 km feletti út várt még hazáig. Jövőre folytatjuk!