Dr. Fehér Dániel

társelnök

Hogyan lettem Citroenes? Dr. Fehér Dániel, a klub újonnan megválasztott társelnöke

A történet nem sokkal a születésem után, 1976. novemberében kezdődött. Apám ekkor lett ugyanis gazdája egy zöld színű, még kereklámpás ID 19-nek. Az autó pontos évjáratára már senki sem emlékszik, de a fényképek tanúsága szerint már nem az egy, hanem az ötcsavaros felnije volt, viszont még LHS folyt az „ereiben”. Az autó talán ’65-ös lehetett.

És hogyan került a zöld ID a családunkba? Apám az ügyvédjelölti évei alatt esténként másodállásban Trabantot szerelt egy barátjánál. Ennek során ismerte meg id. Labanc Jánost, akinek karosszéria lakatos és autószerelő műhelye az egykori kispesti Dugonics utcában volt. Műhelyében számos DS is előfordult, Surányi Endre hatására lett a típus egyik hazai szerelője.

Így történt, hogy azon az említett novemberi napon az idősebb Labanc kézen fogta az éppen autó nélkül maradt apámat és meg sem állt vele a Merkúr Röppentyű utcai telepéig, ahova akkor érkezett Norvégiából egy használt zöld ID. Kapcsolatai révén elérte, hogy az autót soron kívül elhozhassa, akkoriban ez már csak így működött. Ráadásul a Citroenek iránti rajongásán túl kitűnő üzleti érzékkel is rendelkezett és felajánlotta apámnak, hogy az autót részletfizetésre megveheti. Az akkori autóínséges időkben mai ésszel szinte felfoghatatlan lehetőség volt ez egy fiatalembernek, akinek a DS nem csupán egy fantasztikus autót jelentett, hanem egy darabot az oly sokat áhított nyugati világból.

A DS tehát a mindennapjaink részévé, apám pedig a Labanc műhely rendszeres vendégévé vált. Ebből következett, hogy 1977. áprilisában rábeszélte nagyapámat egy 1970-es modellévű, újszerű állapotba hozott fehér D-Special (ID 19 B) megvásárlására. Innentől két DS színesítette az életünket, s magától értetődött, hogy amikor gyerekként az autómániás hajlamom tudatára ébredtem, a Citroen DS került annak központjába. Gyerekkorom mindennapjai a mindig lágyan ringató DS-ben teltek, s a Citrikkel egybeforrt az emlék, ahogy apám büszkén markolta a zöld ID volánját, ahogy anyám szelíden ringatott a hátsó ülésén, vagy ahogy nagyanyám ölében ülve suhantunk a fehér ID-vel, miközben nagyapám kedélyesen fütyült.

Ez az idill közel 10 éven át tartott, 1985-ben apám az időközben kékre cserélt DS-étől is megvált. Máig emlékszem a sokkra, amit a kocsi eladása okozott és a nyolcvanak évek autós szürkeségében reménytelennek tűnt, hogy valaha saját DS-em legyen.

Fájdalmamat azért enyhítette az egyre öregedő fehér ID, amelyet nagyszüleimmel együtt szorgalmasan látogattam, később pedig már javítgattam, ápolgattam. Az autó iránti rajongásomat látva Nagyapám letett a gondolatról, hogy azt az egyre növekvő fenntartási költségek miatt eladja, így a halála után a kilencvenes évek végén hozzám került az addigra már a forgalomból kivont és restaurálásra szoruló kocsi.

Ahhoz, hogy újra a lágyan ringató DS-ben utazhassak, még sokat kellett várni. A fehér ID felújítása 2008-ban kezdődött meg és pont 34 évvel azután, hogy a családunkba került, 2011. áprilisában vehettem át György Balázstól a szalonállapotúra restaurált Citroent. Fantasztikus érzés volt a két kisfiamat beültetni oda, ahol bő 30 évvel azelőtt kisgyerekként én utaztam és a sofőrülésben elfoglalni nagyapám helyét. Azóta akárhányszor vezetem a gyönyörű kocsit, mindig visszaköszönnek a gyermekkorom emlékei, és amikor a 44 éves autó suhanni kezd, mindig ugyanaz a dal szólal meg a fülemben, amelyet nagyapám annak idején oly kedélyesen fütyült.

 

Országh Georges

Titkár

Országh Georges a nevem. A nevem egyértelmüen Magyar. A keresztnevem amit anyám választott pedig Francia. Ezek mellett, valahogy nem is olyan furcsa, hogy egy Francia autoklub tagja vagyok Magyarországon. De ne szaladjunk ennyire előre…

Belgiumban születtem és közép Afrikában nőttem fel még pedig Kongóban. Magyarországra a nyolvanas években jöttem és itt jártam egyetemre. Képzés szerint állatorvos vagyok és két évtizede egy Francia gyógyszercég kutatás fejlesztés különböző területein dolgoztam.

Hogyan is jött mindezek mellett a Citroen szerelem?

Lehettem 5 éves amikor minden nap siettem a reggeli kakaó után, hogy lássam a szomszéd urat indulni kocsijával. Kitalálták gondolom, egy gyönyörű DS-e volt… Akkor megfogadtam, hogy amikor nagy leszek, nekem is lesz egy ilyen szép autóm. Sok más álmom volt az életben de azt az egyet sikerült megvalósitani.

Az első és egyetlen DS-emet 2003-ban vettem meg. Ez első látásra szerelem volt.

Azóta sok utat tettünk meg együtt: a 2005-ös versailles-i Jubileum, Uttrecht, Brüsszel és számtalan kisebb amde gyönyörű kirándulás Magyarországon.

Mindig akadt egy kis finomhangolás, egy jópofa alkatrész amit meg kellett venni hozzá dehát ha szerelmes az ember akkor nem számol…

A DS mellett van egy kacsám is ami szintén messzi emlékekben keresi az eredetét. Valamikor apám Meharijával illetve dobozos Dyane-jával tanultam vezetni Kongó éppen poros vagy sáros ösvényein.

Ez a szerelem vezetett oda, hogy én is pár éve a klub tagja lettem és most már még elkötelezetebb lettem arra, hogy segitsek egy izgalmas klubéletet kialakitani